Pusszantás... #IvI
Egy nyár, egy felejthetetlen nyaralás, egy csók, egy testvér, egy csillogó szemű Niall.
Akkor nyáron csókolóztam először egy Mike nevű fazonnal, utánna egy napig nem láttam Niall-t. Nem nagyon értettem mi történhetett, de utána csak azt mondta hogy fel kellet dolgoznia a tényt hogy felnőttem.
...És újra itt tartunk. Történik valami, meg hallja és bumm...hirtelen érdekes leszek. De tényleg! Mit várt el tőlem? Azt hitte ha lefekszem valakivel ő lesz az első akit felhívok és részletesen beszámolok, vagy mi? Mert nem értem, most már nagyon nem. Probáltam kérdését elengedni a fülem mellett, de maradt az a makacs fiú akit mindig is ismertem. Nem változott, nagyon nem.
- Kérdeztem valamit! Te már...Neked volt már valaki?!-sziszegte. Idő közben legugolt és a térdeimre rakta kezeit. Idegesen meredt rám. Nem tudtam mi volt a szemében, de vakított. Nem tudtam szembe nézni azzal a valamivel, nem, nem ment. -Lara... -szorította meg a térdeim. Lassan fújta ki a levegőt, homlokán izadság cseppeket véltem fel fedezni. Értetlenül meredtem a semmibe, ujjaim elfehérdetek a szék szorítása közben. Nem szokott Larának hívni. Mindig is azt mondta hogy: Baba, Manó vagy éppen drágám. A Lara természet ellenesen csúszott ki rózsaszín ajkai közűl. Rideg, és semmit mondó volt. De még is figyelem fel keltő, végre rá tudtam nézni, de bár ne tettem volna.
- Niall, 19 vagyok...
- Nem érdekel a szám! Igaz vagy sem?
- Niall...
- Igaz vagy sem?!-kiáltotta. Ijedten fel kaptam a fejem. Hangja oly' modon nyilalt a minket körül vevő csendbe, a vér is megfagyott bennem. Halálra dermedve mondtam ki azt a 4 betűs szót.
- Igaz-suttogtam.
- Tessék?
- Igaz- mondtam kicsit hangosabban, hangom megbicsaklott. Szemem össze szorítottam rettegtem a következő másodpercektől, vártam a vihart. A szoritás eltűnt a térdeimről, s a következő másodpercben hangos csörömpölést hallottam. Lábaim magamhoz húztam, és a tarkómra szorítottam a kezeim. Nedvesek és hidegek voltak. Szint úgy mint a talpam ami most a széket támasztotta. Hangos kulcs csörömpölés, robogó léptek, és falrengető bejárati ajtó csapódás. Egy igazi testvéri pillanat volt, még én se tudom ezt hova tenni.
Remegő tenyereim le emeltem magamról, a szék mellé engedtem. Lábaim is tehetetlenül hullottak le egymás után csattanással a padlóra érkezve. Üveges tekintetekkel a bejárati ajtót vizsgáltam, hátha újra kinyílik és mindent kezdhetek előről. Nem kellet volna megemlíteni neki a fiút, tudhattam volna hogy ez lesz a vége. Érezhettem volna, hogy a fagyos csönd után óvatosan kell hogy hozzá fogjak a beszélgetéshez, minden egyes szót mondatot jól át gondolva, és talán akkor nem csúszott volna ki a számon ez a baromság. DE nem csak én hibáztam. Mostmár hiába siratom azt ami elmúlt. Hiába szidom magam, hiába szidom őt, hiába már hiába minden. Könnyeim se segítenek, csak folynak mintha nem lenne más dolguk. Ennyire elviselhetetlen lennék? Ezért utál mindenki? Nem vesznek ember számba, csak azért mert model vagyok. Azt hiszik mindenem tökéletes csak azért mert a képeken jól festek. Kit érdekel mennyit küzdöttem mindezért, kit érdekel mi volt velem, senkit nem érdekel a múltam.
Mielőtt még jobban összetörtem lelkileg meg ragadtam a telefonom.
- Helloka szivi!- köszönt egy hangvidáman. Talán erre van szükségem, talán nem, most így cselekszem. Fekete műkörmöm kapargattam, vagy éppen az asztalon húzogattam ezzel is nyugtatva magam.
- Gigi figyelj! Bent vagytok még?- érdeklődtem. El akartam innen menekülni. Minden áron.
- Persze! Baj van?- kérdezte óvatosan.
- Bent találkozunk.-dobtam magam mellé a készüléket. Most voltam csak hajlandó meg mozdulni. Óvatosan lépkedtem az előszobába, nem tudtam mire számítsak. Hirtelen egy apró szúró dologba léptem amitől kellőképpen megijedtem és hátra ugrottam. A földön köttötem ki, talpamba egy üveg szilánkot véltem fel fedezni. Égetet és mart ahogy próbálkoztam ki venni. A vérem is kiserkent. Más esetekben hisztit csapok vagy valami hasonló, de most nem foglalkoztatott ez se. A vér látványa se. Tekintetemmel végigszántottam a padlón, míg meg nem találtam a bögrém. Darabokban, összetörve. A fehér szilánkjai a parkettát borították, szivem apróra zsugorodott. Képes volt tönkre tenni az egyetlen emlékem.
Az egyetlen dolgot ami tőle származott.
Elegem lett. Nem törödtem az engem körülvevő szilánkokkal szobámba rohantam. Sírtam.... dehogy is. Zokogtam. Lelkileg nem tudtam hova tenni.
Kivágtam a ruhás szekrény ajtatját majd előhalásztam belőle valami elviselhetőt. Hajam lófarokba kötöttem. Fülmelegitőm a fejemre raktam, könnyeim letöröltem. Kabátom futtába vettem a hátamra, majd kulcsom kutattam. A zárban volt. Fel kaptam azt és már kint is voltam. A hideg levegő némileg javított az állatpotomon.
Buszoztam vagy egy 10 percet majd bevágodtam a csarnok ajtaján. Szinte futva közlekedtem a próba termekig, és ajtóstúl törtem rá a bent lévőkre. Táskám le dobtam magamról a sarokba és Gigihez futottam. Ments váram maradt ennyi év után is, hihetetlen ez a lány.
- Köcsög sztárocska?-érdeklődött
- Igen- szipogtam majd még jobban magamhoz vontam. Éreztem ahogy idegesebb lesz, nem nagyon bírta a Niall témát. Szerinte kész áldás hogy képes vagyok vele szóba állni. Mindig azt mondta hogy nem érdemli az arany életét, meg hogy teljesen más világ vagyunk. De én naiv mindig széllel szembe mentem, és állításaival szembe fordultam. De rájötem mekkora barom vagyok, nem kell félteni.
- Hello-hello-he....-mély hangra lettem figyelmes. Titokzatos, kincset rejtő. Nem Maxé, nem ez nem az övé. A tánctanárunk hangja nem ily' módon érzéki egyben férfias. Ez teljesen más világ. Szemeim lezártam, magamba rendeztem le a dolgokat majd emelt fővel fordultam az ismeretlen felé. Gigi mellém állt és ferde szemmel szinte egyszerre néztünk végig rajta. Kétség nem fér hozzá, dögös volt.
- Szerintem rosszkor... -matatott a kilincset keresve. Szemei szinte feketén fúródtak az enyémbe, lebilincselő egyben felszabadító, de még is emberi. Talán van ilyen ,talán nincs. Találtam valamit.
- Nem, pont jókor Zayn.-mosolygott Max majd mellém lépett, s rákönyökölt a vállamra. Zayn...Izlelgettem, baromi jól hangzott. Illet rá, de még hogy...
Nagyon jo*-*
VálaszTörlés