I.... Egy átlagos kezdet
Ébresztőm magas oktávú hangjával kellemetlenül nyilal bele az engem körülvevő csendbe. Már vagy egy órája fent vagyok, így az óra csak egy jelzés volt hogy kezdjek el készülni. Hajam mint a szénakazal, ég felé meredezve, elviselhetetlenül ocsmány módon terült szét a fejemen. A takarom és a párnám közül kimászva, nagyot ásítok. A függöny libbenése következtében egy fény csík vetődött az én eleve sötét szobámba, pont a szemembe. Felnyögtem, a retinám már a kiégés szélén járt így a fejem erősen a hozzám legközelebb fekvő lepedő féleségbe nyomtam. Meg vártam még lassan vissza rendeződik az általam megszokott fél homályság és felkeltem. Az ágy mellet pihenő esti bögrém felkapva, komótosan csoszogtam a nappali felé.
Ásítva léptem a nappaliba, és dobtam a mosogatóba a porcelán tárgyat. A tegnap esti kés még a szélén hevert, a sorsommal megkenve és rászáradva. Kezemre tekintettem, látszódott amire gondoltam.Idegesített hogy ilyen szerencsétlen lettem ki az ön gyilkossághoz vezető rögös utat is kijárta csak egy gond volt vele, nem sikerült. Nem vettem rá teljesen magam, nem sikerült és baromira elegem van már ebből az egész rohadt életből.
Fel kaptam az éles tárgyat és földhöz vágtam. Halk csattanással pattant kettőt a lakozott padlón majd végleg földet ért. A földet érintett területeken karcolást véltem fel fedezni, amik vörös cseppektől csillogtak. Kezemmel a homlokomhoz kaptam és hátra simítottam az arcomba logó nedves tincseket. Keserűen felnevettem és rácsaptam a pult szélére, öklöm sebei ujra felszakadtak és fájdalmasan égette fehér bőröm. Ez vagyok én nyomorult, bánatos és magányos.
Ujra az ébresztőm szólt. Telefonom után nyultam azzal az elvel hogy a padlohoz vágom ezt is de féluton megállitottam a kezem. Félre raktam az eszközt és kivettem egy tányér a száritoból. Megforgattam a vágástól megcsúfitott ujjaim közt a szép porcelánt. Hibátlan és csillogó. Szemöldököm össze ráncoltam és meglendítettem karom. Le hunyt szemeimen keresztül csak a hangos csattanást hallottam majd a törött részek csörömpölését. Erős szemhéjam megremegett és utatt tört az első könycseppem. Szánalmas.
Az arcomon lévő karcolásokat csípte a szememből ömlő sós könny de már ez sem érdekelt, elegem van már minden fájdalomból, minden kisérletből, lerendeztem magamban hogy én már sosem leszek boldog.
Egy csíkos pólót kaptam le a fogasról, a szekrény aljáról kihalásztam a farmerom és meg indultam a fürdő szoba felé, kikerülve a tányér darabkákat.
Tükörbe nézve a már megszokott kinézetem riogatott. Kezem a csap alá helyeztem és öblítettem le, majd az arcomhoz emeltem és le mostam azt. Alapozóval próbáltam eltűntetni az arcomon lévő katcolásokat, de az ötletem elvetettem a huszadik kárba veszett réteg után. Kezdhettem újra mindent. Végül valamennyire sikerült letakarnom. Az krémet vissza hajítottam a táskába és ki vettem belőle a hajkefét. Végig húztam az éj fekete hajamon majd ezt is vissza tettem a helyére. Rátámaszkodtam mind két kezemmel a mosdó kagyló peremére és farkas szemet néztem önmagammal. A törött tükrön keresztül is láttam a keserűséget sötét barna szemimen. Vettem pár mély levegőt ezzel is magamat nyugtatva, ezt követően ellöktem magam és fel borítottam a fogmosó poharam.
#
Kabátom összehúzva, a sálamba rejtem fejem, elég hűvös van. Csizmán hangosan kopog a nedves aszfalton és ezen a kietlen vidéken vissza verödő hangja se segít.
A csendet szép lassan a városból ki szűrödő hangok váltották fel. Egyre többen mászkáltak erre fele így én is a tömegbe olvadtam, egy nagyobb ügyvéd csoporttal sodrodtam a csarnokhoz.
A főúton átvágva, végig sétálva a park kavicsos utján megérkeztem a nagy kiadó csarnokjához. Az üveggel borította égi meszelő két részre osztható. A nyüzsgő oldala az a TV -nek van szentelve. Minden lehetséges hazai élő adást itt vesznek fel, ez a folyamatosan nyüzsgő negyeddel körülvett, sok bevételt termelő székház. Míg a másik oldalon csak néhány fekete öltönyöst látsz közlekedni de azokat is csak óránként hármat-négyet. Ez az iroda ház nyugisabb, csendesebb kicsinyke kiadója. Adások beszélgetésére alkalmas konferencia termek, kevésbé ismert énekesek/dalszerzők kevésbé keresett albuma jelennek meg itt. Egy szóval Tragédia Kft.
Gyorsan beosontam a virágokkal körbe rakott fotocelás ajtón, ahol rögtön meg is csapot az a jol ismert meleg és kávé illattal telített Smile csarnok szele.
Gyorsan kapta le rólam a kabátot és a táskát a székház titkárja Marie. Fel akasztotta az 'énekes' feliratú akasztóra a többi mellé majd egy keskeny folyosó felé kezdett lökdösni. Sietősre fogtuk a figurát igy már mindketten rohantunk a Photographs feliratú terem felé. Teljes erőmből kilöktem az ajtót ami a falon csapódott vissza.
Olyan erővel ütödött vissza hogy engem is magával rántott. Hanyatt feküdtem a földön mikor is az orromhoz tettem a kezem. Az ujjaim pirosan csillogtak, kérdés nélkül tudtam hogy vér.
A fölröl nagy nehezen fel álltam és be ballagtam a terembe. Ed mentorom felém nézett és a szeme 6 szorosára nőtte ki magát. Kezéből kiejtette a papirt amit eddig fogott és oda sietett hozzám. A vér vasas szaga teljesen elnyomta a kintről származokat igy nem tudom milyen gyógyszerrel itatott kendőt nyomott az arcomhoz, de nem is nagyon foglalkoztatott. Tudomásúl kellett vennem hogy szép lassan el áll a vérzés és újra kitisztultak légutaim. A fényképezés lefújva.
Széken ülve figyeltem a táncorát melybe nem engedtek beszállni, némán türtem és vészeltem azt a koreográfiát amit nekem kellene csinálni. Mit bánom én már, leszarok mindent, napról-napról egyre üresebb leszek itt bent.
Pár órával később át sétáltam a melletünk lévő helyiségbe ami az ének teremnek felelt meg. Egy kis babzsák volt elhelyezve a szoba balsarkába, egy zongora pedig a jobba. A fal mellet húzódott még egy szekrény megtömve minden féle kottával és dalszöveggel. Egy kávé géppel ki is merült a felsorolandó tárgyak névsora.
"' Anne!"' Integettem a földön ülő ének tanáromnak . Rengeteg papír hevert körülöte össze vissza, és elég össze szedetlennek tünt.
"' Ohh, szia Amber! Gyere mindjárt kész vagyok."'
Invitált be a szobába. Fejét vakargatva dobált egymásra két papírt majd oda csusztatta hozzám. "' Ez a egyik dalod."' Biccentett felém majd megint a szövegek be vetette magát. Pár lapot egymásra majd egymás mellé hajigált majd ujra felém nézett. "' Ééés itt a második"' dobta hozzám a másodikat is. Össze fogta a maradék kötegeket és a sarokba vetette. -Oké- csapta össze tenyerét. Ebben a percben kopogtattak...
-Anne jönnöd kéne.- szolt az egyik gyártás vezető az ének
tanáromhoz...
--Hellobello...Meghoztam az első részt ami a prologus után elég gyenge lett. De remélem azért eznis olvasható, de nem azért dumálok ilyen sokat a végén mert unatkozom hanem mert megkaptam életem első díját! (Mosolygós smile)
Nagyon szépen köszönöm a díjat Szilvia Blahó: Fight For You. Című blogjának.
Szabályok:- Köszönd meg a díjat, akitől kaptad és linkeld a blogját
- Válaszolj 5 kérdésre, ami a díjhoz jár
- Olvasd el az első 5 fejezetet a blogján, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad
- Mondj véleményt a blogról
- Írd le, kiknek ajánlod a blogot
- Küld tovább a díjat 5 blognak, de figyelj, hogy egy blogger/bloggerina csak egyszer kapja meg
5 kérdés amikre válaszolnom kell:
1.Miről szól az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad?
2015 .Első írásom ha jol emlékszem a remember me... című blogom első része volt ami egy Fall Out Boy fanfiction volt. Egy hármas lány csapatról szolt akik táncoltak és felkérték őket a FOB koncert háttér táncosainak. A főszereplő Gabi elég szoros kapcsolatot alakított ki az énekessel Patrick Stumppel...<3
2.Milyen érzések töltötte el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?
Mivel hogy ez az első rész a blogom igy az érzés mostani! Nagyon nagyon nagyon várom hogy kitehessem mert érdekel hogy hány embernek tetszik és érdemes-e ezt csinálnom. Ugy hogy röviden izgatott vagyok:D
3.Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, mikor elolvastad?
Ebbe a blogomba Szirmai Orsi irta az első kommentet aminek hihetetlenül örültem,mert ő is bloggerina és az érzés hogy tőle hallhattam/olvashattam hogy ez az egyik kedvenc prologusa, felemelő volt.
4. Mi ihlette az alapötletedet? Honnan jött a blogod alapötlete?
Szerintem mindenki olvasott hallott olyan lányokról akik meg-megkisérelték az öngyilkosságot. Az alapötlet innen származik. Egy ilyen állapotú lány szemszögéből akartam feltérképezni az egyeltalán nem könnyű, rideg valóságot. Meglátjuk sikerül-e;)
5. Mit jelent számodra az írás?
Nagyon sok érzelem kavarog bennem mint ahogy minden ilyen korú lányban is. Szeretem ő nem szeret.blablabla.....Ezért kicsit jó elszakadni a valóságtól és más lány helyébe képzelni magam. Így fontos dolog számomra az írás!
Vélemény a Fight for you./Harry Styles/ című blogról:
Eddig az első részig jutottam el mert kevés az időm ,félévi lezárás meg minden egyéb. DE...Itt a DE. Ez az első két rész nagyon megfogott és tetszik az ötlet. Szerintem ha időm engedi folytatni fogom.
Ajánlom:
Ajánlom Harry Styles kedvelőknek (csodálatos ember, csak szeretni lehet). Az ötlet ahogy előbb is elmondtam nagyon nagyon tetszik,mert egy néma lányról és a családon belülierőszakrol szol. Engem ezek a múlt és megmaradt emlékes sztorik nagyon meg fognak igy ajánlom mindenkinek aki szereti az ilyen fajta blogokat.
Akiknek küldöm:
Bayley Sage- Stripper
Fanni Balogh- Don't look back, live your life
Esther L.- Árnyékoldal (Harry Styles AU)
Viki Bankós- Cliches
Briar Rose- Maybe you'll love yourself like I Love You
