'Belegondoltál már milyen sikeresnek lenni.
Milyen ha megismernek az utcán, kávézókban. Milyen ha egy tárgy neked semmit sem jelent de mivel már hozzá értél másnak fontos lehet. Milyen ha megvan mondva hogy mosolyogj vagy most éppen lehetsz egy kicsit borúsabb rosszabb kedvű mert a pozitív embereket jobban szeretik.
Nincs magán életed mert mindenki mindent tud, nem tudsz elrejteni valamit mert mindig minden kiderül.'
Néha feleslegesnek érzem magam. Nap mint nap ugyanaz az érzés, ugyan az a hanyagság. Nem tudom mi az a boldogság, bár süt rólam, hogy nincs semmi gondom még is tele vagyok kételyekkel. Néha egy tárgy vagyok, elő vesznek mikor kellek de ha éppen már nincs érdeklődés elhajítanak, eldobnak, elfelednek. Harcolni mindig fogok de nem magammal hanem magam ellen. Soha nem leszek elég bátor hogy teljesen elveszítsem az önuralmam, de tudom egyszer ez is elfog jönni , és én a kapuba tárt karokkal fogom várni. Mert minden eljön előbb vagy utóbb idő kérdése. Erőt kell vennem magamon hogy élvezzem amim van. Ha az nem is én vagyok, de meg kell próbálnom.
Szörnyű ez a szó KELL. Olyan üres, rideg semmit nem rejtő amit mindig is utáltam, ez sosem fog változni. Egy embernek miért kell valamit, miért nem lehet élvezni az életet?. Erre várok/vágyok minden nap minden egyes percében, de nem sikerül. Egyedül vagyok. ..
Én és az üres kell szavak. Még akkor is ha több ezren sürögnek körülöttem, még akkor is ha valaki csak velem foglalkozik. Senki nem áll annyira közel hozzám hogy megosszam vele gondjaim. Nem akarom az én kedvetlenségem másra kenni, nem akarom hogy más is ilyen legyen amilyen én vagyok, elég egy is belőlem nem kell még egy köszönöm.
Tudod...
Van mikor az embernél betelik a pohár. Nem akar senkivel sem beszélni. Nem akar senkit sem maga köré. Csak egyedül szeretne lenni. Megbántott és fáradt. De azért jól esne, ha valaki megkérdezné mi a gond.
A színjátszás már nem megy. Belül üresnek és értéktelen senkinek érzem magam és ez be is igazolódik. Nem vagyok senki csak egy ember hazugságokkal, egy álarc mögött. Nem, most már nem sírok, nem éri meg. Elfogadtam nyomorom meg kell tanulnom ezzel együtt felnőni, és ha nem sikerül akkor nem tudom mi lesz. Maradok az aki vagyok magányos és el hanyagolt.
" Soha ne éld bele magad semmibe, mert hatalmasat zuhanhatsz..."
Szavak, mondatok, sorok, történetek, életek. Semmit nem jelent ha nem tudod a háttér sztorit. Nem tudod mi történt ezelőtt, nem tudod ki volt mielőtt ez lett belőle. Ne ítélj el mert nem biztos hogy ismersz. Ne légy gyerekes ne higgy mindenkinek. Mert nem tudod mit teszel. Vannak dolgok miket még én is tudok szeretni, nagy szó, de igaz. Például...:
Imádok olvasni. Az érzés mikor elhagyhatom a saját életem és egy másikkal azonosulhatok. Akkor van az a pillanat mikor elfeledem ki is vagyok igazán, elfeledem a gondjaim elfeledek mindent, csak a jelennel az idővel, a pillanattal törődök. Mert azt is csak akkor tudod értékelni mikor az már csak egy emlék, egy kósza gondolat, egy mese marad.
Néha hangtalan szavakkal panaszkodok. Nem hallja senki, de mégis megnyugtat. Sokan bántanak már megszoktam. Sima szavakkal is olyan fájdalmat okoznak ami sose múlik. Egy vissza térő mondattal újra és újra feltépik a sebem.
" Nincsen senkid, egyedül vagy, senki sem szeret!" Ezzel meg bizonyosodok arról nincs miért harcolnom. Kívűlről is olyan leharcoltnak, szerencsétlennek tűnhetek mint amilyen valóban vagyok.
Néha mindent itt hagynék, nem szólnék senkinek, csak halkan eltünnék... De nem tehetem meg. Ha elmennék az az icike-picike reményem is a ködbe veszne amit nagy nehezen bemeséltem magamnak, elhitettem magammal. Még egyszer az életbe boldog lehetek. ~"Minden perc új esély arra, hogy mindent megváltoztass!"~ Hiszek még ebbe mondatba. Bár feladtam mindent, mindenki megérdemel egy esélyt amely talán megmutatja ki is valójába.
Hiszem hogy ez igaz és a hitet nem vehetik el tőlem.. Nem ezt már nem engedem kicsúszni a karjaim közül. Kétségbe esetten foggal-körömmel kapaszkodok ebbe az egyetlen egy dologba.
Hogy egyszer még valakinek fontos lehetek és leszek is...
Tudod...
Van mikor az embernél betelik a pohár. Nem akar senkivel sem beszélni. Nem akar senkit sem maga köré. Csak egyedül szeretne lenni. Megbántott és fáradt. De azért jól esne, ha valaki megkérdezné mi a gond.
A színjátszás már nem megy. Belül üresnek és értéktelen senkinek érzem magam és ez be is igazolódik. Nem vagyok senki csak egy ember hazugságokkal, egy álarc mögött. Nem, most már nem sírok, nem éri meg. Elfogadtam nyomorom meg kell tanulnom ezzel együtt felnőni, és ha nem sikerül akkor nem tudom mi lesz. Maradok az aki vagyok magányos és el hanyagolt.
" Soha ne éld bele magad semmibe, mert hatalmasat zuhanhatsz..."
Szavak, mondatok, sorok, történetek, életek. Semmit nem jelent ha nem tudod a háttér sztorit. Nem tudod mi történt ezelőtt, nem tudod ki volt mielőtt ez lett belőle. Ne ítélj el mert nem biztos hogy ismersz. Ne légy gyerekes ne higgy mindenkinek. Mert nem tudod mit teszel. Vannak dolgok miket még én is tudok szeretni, nagy szó, de igaz. Például...:
Imádok olvasni. Az érzés mikor elhagyhatom a saját életem és egy másikkal azonosulhatok. Akkor van az a pillanat mikor elfeledem ki is vagyok igazán, elfeledem a gondjaim elfeledek mindent, csak a jelennel az idővel, a pillanattal törődök. Mert azt is csak akkor tudod értékelni mikor az már csak egy emlék, egy kósza gondolat, egy mese marad.
Néha hangtalan szavakkal panaszkodok. Nem hallja senki, de mégis megnyugtat. Sokan bántanak már megszoktam. Sima szavakkal is olyan fájdalmat okoznak ami sose múlik. Egy vissza térő mondattal újra és újra feltépik a sebem.
" Nincsen senkid, egyedül vagy, senki sem szeret!" Ezzel meg bizonyosodok arról nincs miért harcolnom. Kívűlről is olyan leharcoltnak, szerencsétlennek tűnhetek mint amilyen valóban vagyok.
Néha mindent itt hagynék, nem szólnék senkinek, csak halkan eltünnék... De nem tehetem meg. Ha elmennék az az icike-picike reményem is a ködbe veszne amit nagy nehezen bemeséltem magamnak, elhitettem magammal. Még egyszer az életbe boldog lehetek. ~"Minden perc új esély arra, hogy mindent megváltoztass!"~ Hiszek még ebbe mondatba. Bár feladtam mindent, mindenki megérdemel egy esélyt amely talán megmutatja ki is valójába.
Hiszem hogy ez igaz és a hitet nem vehetik el tőlem.. Nem ezt már nem engedem kicsúszni a karjaim közül. Kétségbe esetten foggal-körömmel kapaszkodok ebbe az egyetlen egy dologba.
Hogy egyszer még valakinek fontos lehetek és leszek is...
~Fehér házból
Fekete fények,
Fehér falon
Fekete képek.
Fehér utcán
Fekete járda,
Fehér ember
Fekete álma.
Fehér múltból
Fekete élet,
Fehér sírban
Fekete lélek...~
