Hát ez a perc is eljött, vissza tért az ihletem. Így hajnalok hajnalán az ágyamon ülve megírtam ezt a részt. Remélem elfogadható, és tetszeni fog mindenkinek. Jó olvasást...
Pusszantás
#IvI
A kopogás újra felharsan, fejem zsongani kezd miközben neki döntöttem a nyirkos, vízköves csempének.
- Pici lány!- szólt az ajtó másik oldaláról egy rekedt , mély hang, Zayn. Még pár koppanás, hangos fújtatások.
- Rohadtul nincs jogod így szólogatni. Baba minden rendben?- szinte suttogó, aggódó szavak, Niall. Ezalatt az egy óra alatt már megszámlálhatatlanul sokadjára felteszem magamnak a kérdést: Hogy jutottam el idáig? A választ valahol az eddig történtek közt lelem...
#Ne csak ezt ne. Niall alakja elveszni látszott a folyóson. A csókot megszakítva loholtam utána(, de bárcsak el is értem volna a célom ha anyám nem ilyenkor kattan be és egymás után több rétegbe fel nem waxolja a padlót! Mondtam már mennyire szeretem az időzítéseit?!) A lábam könnyedén siklott a fényes parkettán, kecsesen csúsztam...neki a falnak, majd onnan neki a széknek, majd a földre. az esésemmel járó robaj nem sok mindenkit zaklatott, a falról lepotyogó képek annál jobban. A kép keretek törötten feküdtek mellettem a földön, leírnám melyik képeink zuhantak le, szilánkosodtak meg de abban a pillanatban nem tudtam ezzel a dologgal foglalkozni. A fejem iszonyat módon lüktetett, a szoba enyhén forgott velem együtt. Tudatomnál voltam de mégsem teljesen, a hangok kicsit torzultak de nem kifejezetten halkultak, a látásom rendbe volt már a mennyire rendbe lehetett. Állam alá támasztottam a kezeim, próbáltam, kizárni a fülembe lüktető vér hozam hangját, szemei lehunyni S nem a remegő végtagjaimra fókuszálni. Léptek morajlottak, néhány szitkozódó elhaló szavak kergette egymást, de minden ködös volt míg nem hideg vízcseppek, jeges törölköző került a nyakamra, kezemre, bokámra. Karok biztonsága, dühöngő hangok, fekete mélység. Ezután nem sok emlék folt ragadt meg az elmémben. Csak...egy szoba, egy nagyon jól ismert szoba, egy ő és ő, egy rohanás, egy perc.#
Talán nem ebben az egy órás sztoriban kellene keresgélne életem bukását, vissza kellene menne a legelejére, de talán így is jó lesz. Simán csak egy szerencsétlenség a légvételem, szívdobbanásom, lényem. Nem tudom megmagyarázni, minden, s mindenki bekavar vagy itt vagy ott. Néha csak egy kis csendre lenne szükségem, de úgy látszik ez is nagy kérés.
Megnyitom a csapot. A hűvös víz halkan csöpög a tenyerembe, végig fut a karomon a hideg. Arcom, halántékom, felkarom is végig folyt, magamhoz akartam térni.
- Ja mert neked k'rv@ sok jogod van hozzá, szöszi! -újabb veszekedés, édes istenem. Nem bírom tovább, vissza veszem magamra a pólóm, mit másfél órával ezelőtt a fürdő egy kis zugába hajítottam. A fehér selyem finoman csúszik végig nyirkos bőrömön, mikor már rajtam leng észre veszek egy szakadást a nyakán. Egyértelmű hogy ez a pólóm szakad ki, mi más, csakis a kedvencem. Egy kósza tincsem hátra simítom a kontyomhoz, mély levegőt véve elfordítom a kulcsot a zárba. A kattanás vízhangot vert a kis szobában, a falakról vissza pattant a könyörtelen csattanás. A padló nyikorogva adta tudtomra hogy a vesztembe rohanok, de már nem hátrálok ,átlépem a küszöböt. A két fiú a két fiú, két külön oldalon ül, háttal a falnak semmibe meredve. Hirtelen fordultak felém, s sztereóba két külön hangszínen, két külön hangsúllyal üvöltik le a fejem. Legtöbb sértés légből kapott és Zayntől származik. Egyik felem boldog, másik sír. Sose bíztam igazán benne, nem hatott meg a bánata, a szitkozódása, jobban fájt volna ha Niall vágja mindezt a fejemhez, nehezebb lett volna el viselnem. Túl sokszor bántott már meg. A nagy hangzavart megtörve felszolaltam.
- Oké. Értettem...-szinte suttogva hagyták el szám a szavak-Zayn menj haza!- a kiáltások, a hangos szavak elhaltak egyedül Niall hangos röhögése hallatszódott, de az nagyon. Meghökkent fiú idegesen végig mért, pillantásából le rítt az undor, és a megvetés. Seggfej. Cipője hangosan kopogott a parkettán, az ajtót csukódásra sem méltatta. Neked is szia, Zayn. A könnyek marni kezdték a szemem, zsebkendő után kutattam majd elsétáltam a nagyszobába.
¥¥¥¥¥¥¥
- Figyelj baba! Meg kell nyugodnod! Dráma mindig
lesz körülöttünk - motyogta Ni miközben a kezeim közé csúsztatta a forrón gőzölgő kakaót. Takaróba burkolózva kuporgok a kanapén, egy szót sem szólva az elmúlt fél napba. Mosdóba járkáltam, pár falatot lenyomtam a torkomon ezen kívül nem sok mindent tettem. Lassan tiszta depis leszek pedig érzem hogy ez csak egy percnyi hangulat ingadozás, értelmi felnövés.
Valami hülye Tv műsor megy amin senki sem szórakozik, hangok alapján meg is értem. Anyuék a dráma után le léptek, hirtelen "sürgős" lett a rokonok látogatása.
Lassan kifogy a kakaóm, a bögrét jól megdöntve az utolsó kortyot is kiiszom az aljáról majd az asztalra teszem. A fekete pamut takarót magához szorítva fel állok, és sétálok a kanapé másik végéhez, ahol Niall fekszik szép csendben. Nagy szemeivel engem les, látom hogy nem alszik.
- Szerintem lefekszem aludni!- motyogom kis mosoly kíséretében. Nem tagadom, aranyos látvány volt az össze kuporodott fiú a karfára dőlve.
- Jó látni hogy kicsit élénkebb vagy!- vigyorog ő is. - Jó éjszakát! Ha kellek itt leszek. - bök ujjával a fekete támla felé. Kicsit megrázom a fejem majd sóhajtva folytatom.
- Én... Azt gondoltam hogy te is jössz velem...
- Mármint hova?
- Kecskét fejni...Niall szerinted hova?- kuncogok halkan.
- Ez így már más!- fel kapja a párnáját, és még előttem bevonul a szobába, a szobájába.
A korom sötét már megszokott ebben a helyiségben. Idegesen rángatom magamra a takarom szélét, tisztára mint egy ideg beteg. Niall ki kapja a kezeim közül és betakar ezzel megóvva magát és a környezetét egy újabb dührohamtól. Fejem alá gyűröm a párnám és a falat bámulom. Bármennyire is fáradtnak éreztem magam az előbb, most meglehetősen aktívak az élet jeleim. Hirtelen mozdulattal törökülésbe tornázom magam és a mellettem fekvő fiút kezdem bámulni.
- Minden rendben? - kérdezi aggódva . Vidáman nemet intek a fejemmel majd egy vékony dísz párnát a mellkasára dobok és rá fekszem.
- Így már igen.- vigyorgok. Niall is helyezkedni kezd, egyik karját át dobja a vállamon. A másik keze a hasamon találja meg a békességet ezzel szinte lángra lobbantva engem. Nem, a testvérem Lara állj már le. Mármint fél testvérem de az is testvér, nem?
- Unatkozom - dúrcázok. Niall ujjai kis köröket írnak le a köldököm körül míg én a másik kezével babrálok.
- Én is...- nevet halkan.
- Amúgy, melyik képeket sikerült tönkre tennem?
- Ohm... A Balatonos, a teraszos és az 'egymásvállánsirunk' -os teljesen ripityára tört, a fürdős még megvan. - érzem ahogy kajánul mosolyog mögöttem.
- Na ne...-könnyedén rácsapok a mellkasára, majd megpöckölöm a fejét. - Akkor fürödtem veled utoljára - öltöttem ki rá a nyelvem. Számomra érthetetlen dolog következett be, az Ő részéről is, meg az Én részemről is, a reakcióm megmagyarázhatatlan. Niall közelebb hajolt, s hirtelen de gyengéden fogai közé csípte a nyelvem. Egy vinnyogás, ijedtembe képzett hang szökött ki ajkaim közül, majd röpke másodpercek alatt az ágy szélére ugrottam és kirohantam a helyiségből.
Az este ennél hidegebb már nem is lehetett volna. Levágtam magam az egyik fa alatti napozó ágyba és a mellkasom előtt össze fontam a karom, így próbáltam óvni magamtól a hidegebb kevés sikerrel. A házba semmi mozgást nem észleltem, tehát hidegen hagyta a kirohanásom. Egyértelmű túl jól ismerem. De mintha megérezte volna, kivágódott a terasz ajtó és feldúltan végig gázolt a füvön. Hanyag módon az ölembe dobta a telefonom majd el is tűnt.
- Csörgött ez a fos.
Sziszegtem egy halk 'kösz-t' majd néztem ahogy eltűnik. Kapkodva kerestem ki hívott, s szívem meg is nyugodott mikor barátnőm képe villant fel a kis rublikába. Fülemhez emeltem a készüléket és lehunytam a szemem, egy nyugodt helyre képzeltem magam, csak is Gigivel.
- Háló szivi- csicsergett egy vidám hang a vonal másik végén.
- Szia drága.
- Na figyelj ide , nagyon hanyagolsz engem, te lány. Antiszociális lettél vagy mivan mert ilyen akkor fordult elő utoljára mikor elhagytad a mobilod. Holnap feltétlenül eljössz velem sütizni.
- Nem vagyok antiszoc megnyugodhatsz, de viszont a holnapi csavargáshoz rohadtul nincs hangulatom.
- Á-á-á... Van hangulatod, még hozzá nagyon. A barinőddel eszel egy fincsi sütit, juhú...- visongott.- Nem hallom...
- Juhú- sipítottam hamisan. Az éljenzésünk közepette a csengő éles hangja tört utat magának. Míg Gigi a telefonba kurjongatott én egyre jobban füleltem. Semmi mozgás.
- Gigi most mennem kell...
- Le ne merd tenni, hallod kisasszony maradj a.... - a piros gombra rábökve kinyomtam a dühöngő lányt. Felkászálódtam a helyemről mely már teljesen át vette a testem melegét és igen is jó fekvő helyet biztosított számomra. Gyorsan ugráltam a hideg fűszálakon át a teraszig. A bent fogadott látvány hideg zuhanyként ért a cuccaim a földön heverve, szét szoródva. Újra előtörtek a könnyeim, de hamar el is apadtak, a kopogás kiverte szemeimből a sós cseppeket. Ötletem sincs kinek lehet ilyen fontos dolga, de sürgősnek hangzik . Az ajtót feltéptem és vissza is hőköltem. Azta mindenit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése